A hír már önmagában is érdekes, azonban a sajtóközleményből az is kiderül, hogy ezzel mennyit lehet spórolni:

• A licencköltségeken úgy 500 és 800 dollár közötti összeget lehet megspórolni felhasználónként.
• A hardveren számításaik szerint 258 dollárt lehet spórolni felhasználónként, hiszen nem kell drágább, erősebb gépekre költeni.
• A villanyszámlán felhasználónként 40 és 145 dollár közötti összeget a számítógépek alacsonyabb fogyasztásából adódóan, és további 20 és 73 dollár között a kisebb légkondícionálási igény miatt.
• A szolgáltatások területén akár 90% megtakarítás érhető el a felhasználói oldalon, 75% a biztonsági költségeken, 50% a help desk szolgáltatásokon, és 50% a szoftverek telepítésén.

A számítások szerint 1000 felhasználó esetén az egy főre jutó költség mindössze 49 dollár (átszámítva ez olyan 10 ezer forint körüli összeget jelenthet, persze a mostanában dinamikusan változó árfolyam függvényében). Persze vannak olyanok, akik kitalálták, hogy ők majd Microsoft licencek vásárolgatásával spórolnak százmilliókat – gondolom, a következő remek húzásuk az lesz, hogy Il Ferro matricákat ragasztgatnak a céges járműparkra…

Nem sokkal később, november 26-án pedig a How Software is Built portál közölt egy interjút Adam Williamsonnal, aki ekkor viszont meglepően visszafogodtan nyilatkozott a Canonicalról és az Ubunturól – legalábbis a korábbi blogbejegyzéséhez képest mindenképpen. Az interjút egyébként érdemes teljes terjedelmében elolvasni, mert kifejezetten érdekes, és elég jól megismerhetjük belőle Adam és a Mandriva kapcsolatát és viszonyát.

Így pedig szerintem mindenkit meglepett, amikor az interjú megjelenését követő napon (november 27-én) Adam Williamson bejelentett blogjában, hogy a Mandriva leépíti a külsős alkalmazottakat, és így január elsejétől már ő sem dolgozik ott. Egy ideig úgy tűnt, hogy a leépítés Vincent Danent is érinti, aki 8 és fél évet dolgozott a Mandrivánál (korábban Mandrake), többek között a csődvédelem ideje alatt is. Amikor azonban írt erről blogjában, két órán belül csörgött a telefonja, és a Mandriva új vezetője jelezte, hogy továbbra is igényt tartanak munkájára.

Adam Williamson azonban nem volt ilyen szerencsés, így most úgy tűnik, hogy az ő állása megszűnik december 31-én. A hírt több oldal is átvette, így olvashattunk róla a distrowatch heti hírlevelében, valamint a HUP-on is. A Mandriva közösségben óriási felzúdulást keltett ez a lépés, és engem is meglepett. Bár Adam Ubuntut bíráló blogbejegyzése nem igazán találkozott az egyetértésemmel, hogy finom legyek, de ennek ellenére is úgy vélem, hogy egy disztribúciónak szüksége van egy ilyen emberre, aki ilyen vehemenciával és elkötelezettséggel tudja képviselni. Azt hiszem, ez a lépés hosszabb távon sokkal többe fog kerülni a Mandrivának, mint amennyit nyer vele…

A Kernel Mode Setting technológia lényege, hogy a videokártyák módállító kódja a felhasználói térben futó X server meghajtókból átkerülhet a kernelbe. Ezzel sok más előny mellett látványosabbá tehető a boot folyamat, javulhat a suspend és resume támogatása, valamint a képernyőváltások megbízhatósága.

A tervek szerint a technológia támogatása a 2.6.29-es kernelben jelenik majd meg alapból, amiből az következik, hogy ha az Ubuntu szeretné ezt használni, akkor valószínűleg a 2.6.29-es kernel kerül majd a Jaunty-ba. Ez azt jelentené, hogy az Intrepidhez hasonlóan megint a legfrissebb kernellel jönne ki az új Ubuntu, szemben a korábbi kiadások gyakorlatával, amikor egy-egy Ubuntu kiadás mindig az éppen aktuálist megelőző kernellel jött ki. Persze döntés még semmiről sincs, hiszen még előttünk van az Ubuntu Developer Summit, amire majd december 8 és 12 között kerül majd sor Mountain View-ban, a Google főhadiszállásán.

A brancheket a rendszer automatikusan frissen tartja, függetlenül attól, hogy a csomag karbantartója bzr-t használ vagy sem. Jelen pillanatban úgy 500 olyan csomag lehet még, amit nem sikerült importálni a rendszerbe. A következő hetekben azonban azon fognak dolgozni, hogy ezek száma folyamatosan csökkenjen. Aki szeretne ebben részt venni, az csatlakozhat a munkához. A hibák aktuális felsorolása itt található.

Jelenleg a branchek csak olvasható formában érhetők el. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az adatokat bárki letöltheti, azonban azokat közvetlenül nem tudja módosítani. Vagyis aki a fejlesztésben szeretne részt venni, annak továbbra is a régi utat kell követnie. A branchek egyébként addig maradnak a mostani helyükön, amíg a Launchpad fejlesztése nem jut el olyan stádiumba, hogy alkalmas legyen ezek hostolására. Amint ezzel végeznek, a csomagok átkerülnek a Launchpadra, ami lehetővé teszi majd, hogy a branchek közvetlenül is módosíthatók legyenek.

Fontos hangsúlyozni, hogy jelenleg a csomagok revíziói nincsenek összhangban például a Debian csomagokkal. Vagyis ez azt jelenti, hogy nincs közvetlen lehetőség mondjuk arra, hogy merge-eljük az upstream projekttel, még akkor sem, ha ők is bzr-t használnak. Vagyis ezt jelenleg leginkább arra tudjuk használni, hogy kövessük az egyes csomagok változását az Ubuntun belül.

A tervek szerint a Jaunty-t követő kiadásban már a rendszer fejlettebb lesz, így például lehetőség lesz arra, hogy a Debianból közvetlenül merge-eljünk a bzr-be, a későbbiekben pedig szeretnék rendesen integrálni a Debian és az upstream projektek verziókövető rendszereivel. Mindenesetre a branchek már most elérhetők, szóval aki kiváncsi rá, az a kapcsolódó dokumentáció segítségével vethet rá egy pillantást közelebbről is.

Ha valakinek esetleg ismerősen hangzana ez a koncepció, az nem véletlen: nagyjából hasonlót vázoltunk mi fel már hónapokkal ezelőtt, az új ubuntu.hu oldallal kapcsolatban. Így többször is beszéltem már róla például IRC-n, vagy akár személyesen is, például az Ubuntu konferencián. Úgy néz ki, hogy miközben mi csak beszéltünk róla, mások a végén meg is csinálják. Érdemes lenne gondolkodni azon, hogy nem tudnánk-e mi is ezt használni valamilyen formában…

Bevallom, engem nagyon meglepett ez az adat, és meglehetősen kétkedve fogadtam a hírt. De most a játék kedvéért tegyük fel, hogy a számok valósak, vagy legalábbis az arány nagyjából stimmel: ezek szerint a Fedora felhasználói bázisa úgy 20-30 százalékkal nagyobb, mint az Ubuntué. Ez pedig akár hogy nézem, számomra igencsak furcsa.

Csak hogy a hazai helyzetről írjak: az Ubuntu.hu oldalon jelenleg a legmagasabb userid a 7648-as. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy eddig 7648 regisztráció történt az oldalon, melynek legnagyobb része valós regisztráció is egyben. Pár darab azért kiesik a korai tesztelések, egy-két dupla regisztráció, ilyesmik miatt, de ez nem lehet több egy-két tucatnál. A fedoralinux.hu oldalon a legmagasabb userid a 62-es. Az ubuntu.hu oldalon a legutolsó 62 felhasználó az elmúlt 5 napban regisztrált. Ha csak a felhasználói aktivitást nézem, akkor épp most (hétfő este 23 óra 34 perckor) 28 perc és 25 másodpercen belül volt 62 regisztrált felhasználó, aki csinált valamit az oldalon.

Nem mondanak ennek ellent a Distrowatch adatai sem: náluk a látogatók 39%-ának a user stringjében szerepel Ubuntu. Ha ehhez hozzászámítjuk a Kubuntut, Mintet, és más Ubuntu alapú disztrókat, akkor 45,5%-ot kapunk. A Fedora felhasználók aránya ugyanitt 3,9 százalék. Számomra pedig már csak egy kérdés maradt: hol bújkál az a rengeteg Fedora felhasználó?

A release partyt a fővárosban, Hararében tartották november elsején, délután kettőtől (fotók). A bulin részt vettek a Zimbabwei Számítógép Társaság vezetői, és néhány fiatal hölgy a Linux Chix közösségből, akik Mutaréből több mint 300 kilométert utaztak odáig. Rajtuk kívül még megjelent a zimbabwei parlament IT managere, aki egyébként a közösség egyik aktív tagja. Az eseményen volt egy kis bemutató, ahol egy kis ízelítőt adtak az új rendszerből, és persze az ilyenkor kötelező Compiz effektusok sem maradhattak el. Ezt követően jött a kérdések és válaszok ideje az Ubuntu és a szabad szoftverek témakörében. Majd éjszakába nyúló kerti sütögetés következett.

Engem különösen megérintettek Neil Coetzer levelének következő sorai: “A politikai feszültség árnyékában, amikor az országot agresszió és az összeomlott gazdaság sújtja, öröm volt látni, hogy a Zimbabweiek mégis érdeklődnek az Ubuntu és a nyílt forráskód iránt. Egy olyan országban, ahol a napi túlélésért is meg kell küzdeni, az emberek mégis veszik a fáradságot, hogy eljöjjenek egy release partyra.”

Azt hiszem, pont az ilyen hírek mutatják, hogy az Ubuntu szellemisége, és a mögötte álló fantasztikus közösség milyen nagy értéket képvisel. Ilyenkor pedig különösen jó érzés, hogy Ubuntu tagként én is része vagyok ennek a közösségnek…

Ubuntu Intrepid Badger

A hétvégén kicsit nosztalgiáztam is: a Jaunty telepítésemre reszeltem egy breezy badger artworkot. Bár talán túlzás reszelésnek nevezni azt, hogy terminálban kiadtam egy sudo apt-get install ubuntuhuman-legacy parancsot, és egy Breezy Live CD-ről kiloptam a háttérképet. Persze az illúzió nem tökéletes, mert azóta eléggé átrajzolták a default gnome ikonokat, ami így már nem nagyon illik hozzá. Viszont a human ikonkészletet használva még ma sem tűnik csúnyának. A hangulata pedig közelebb áll az intrepidben megjelent DarkRoomhoz, mint a Dappertől használt Humanhoz.

Eközben pedig egy új projekt kezdett érlelődni a fejemben. Egyelőre ezzel kapcsolatban azonban többet nem árulnék el, mert még kavarognak bennem az ötletek, és még kell egy kis idő, hogy letisztuljon a dolog. Szóval még az is benne van a pakliban, hogy végül elvetem az egészet, és nem lesz belőle semmi. Viszont most nagyon lelkesen játszom a gondolattal…

A kezdeményezés a kötelező geek-faktoron túl igazán hasznos is lehet: a szabad szoftveres közösségben ugyanis rengeteg kiváló programozó van, azonban ügyes designerekből már jóval kevesebb. Ha pedig őket szeretnénk megnyerni, akkor nagyon nagy előny lehet, ha nem kell új technikát elsajátítaniuk, hanem támaszkodhatnak a már meglévő css ismereteikre.

A gtk-css-engine projekt 0.2-es kiadása október elsején jelent meg. A következő, 0.3-as kiadásra már a tervek szerint kezd majd valóban használható formát ölteni a technológia. Az útitervből pedig megismerhetjük a távolabbi célokat is. Azt hiszem, erre érdemes lesz odafigyelni a közeljövőben…

Az oldalon láthatjuk a 5-A-Day program legaktívabb résztvevőit, azokat az upstream projekteket, amikkel a legjobb az együttműködés, a leglelkesebb bugvadászokat és fordítókat, a patchelésben legaktívabban résztvevőket, a frissen csatlakozott fejlesztőket és a legújabb Ubuntu tagokat, köztük két magyart is, Nyitrai Istvánt (Sianist) és Őry Mátét. A legnagyobb rocksztárokat pedig egy kiemelt, keretes írásból ismerhetjük meg alaposabban: ők az igazi nagyságok, akikre mindenki szeretne hasonlítani, és akiket példaképül állíthatunk gyermekeinknek.

Persze azért sok olyan teljesítmény van, amit az Ubuntu Hall of Fame nyilvánvalóan nem tud mérni: itt nem látszik az, hogy milyen lelkesen fordítjuk az Ubuntuval kapcsolatos híreket, hány útmutatót írunk magyar nyelven, milyen közösségi programokat szervezünk, sőt, még a több száz főt megmozgató, egész napos Ubuntu konferencia sem jelenik meg itt. Vagyis pont azok a lokális teljesítmények nem látszanak az oldalon, amelyek összességében talán a legnagyobb mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az Ubuntu ilyen népszerűségre tett szert.

A konkrét eredmények mellett pedig legalább olyan izgalmas mindaz, ami a közösségben történik: például az, hogy a sajtóban szimpla latorállamként emlegetett Iránban 100 ember részvételével tarottak release partyt, a fotókon pedig nem veszedelmes terroristák láthatók gépfegyverrel, hanem szimpatikus, fiatal srácok laptoppal, akik legfeljebb egy tortát pusztítanak el. Az Ubuntuban épp az a nagyszerű, hogy rengeteg lehetőség van arra, hogy részt vegyünk a közösség életében, és eközben mi is gazdagodjunk: talán nem pénzzel, de tudásban, szemléletben és örömben rengetegethet kaphatunk. Azt pedig úgyse tudnánk megvenni a boltban…